A Himalájai Jóga Tradíció egy meditatív hagyomány, mely évezredek óta létezik. A tudás tanítóról tanítványra száll, tapasztalati úton.

A Hatha Jógát a finom energiák irányításaként, illetve a szoláris (Nap) és lunáris (Hold) energiák kiegyensúlyozásaként határozzák meg.
A himalájai típusú ászanagyakorlásban kisebb hangsúlyt fektetünk a testhelyzetre, és többet arra, hogy mi történik belül, valamint arra, hogy az energiatest (pránatest) miképpen fejezi ki magát. Az elméből kifele mozgó finom megfigyelésekkel dolgozunk, és egyfajta tiszteletteljes gyöngédséggel, amely a test passzív részeinek ellazításában, valamint az összpontosítás és a légzés segítségével a feszült részekbe való prána-áramoltatásban jelenik meg.
A hatha jógát az integrált gyakorlás részeként oktatjuk, mely a következőkből áll: összpontosítás, relaxáció, megfelelő légzés és légzés-tudatosság, az  ízület- és mirigygyakorlatokból összeállított nyújtó sorozatok, ászanák, és a különböző testhelyzetek további elmélyítése, a finom-test relaxációja, pránajáma és meditáció.
Swami Veda a testhelyzetek tökéletesítéséről a következőket mondta:
"A jógában nem az az első lépés, hogy az orroddal megérintsd a térded. Egy cirkuszi bohóc hátulról is meg tudja ezt csinálni. Az ászanagyakorlás során sokan mindenféle irányban mozgatják a kezüket, lábukat, de anélkül, hogy megfigyelnék, mit tesznek. Azonban ha a légzéssel együtt, a lélegzet lassú ritmusában mozgatjuk végtagjainkat, teljes, ellazult figyelemmel kísérve a karokban, kezekben érzékelhető energiaáramlást, akkor egy testhelyzet felvétele ászanává válik. Enélkül az ellazult figyelem nélkül nem ászana."